Argan családja jómódú. Hírnév, pénz, társadalmi elismerés birtokában élhetné életét, ha a családfő hipochondriája nem tenné pokollá saját és családtagjai hétköznapjait. Betegsége kiszámíthatatlan, megmagyarázhatatlan és főleg érthetetlen. Ennek megfelelően végletes a környezet hozzáállása is. Van aki elfogadja, van aki tehertételnek érzi, van aki kineveti. Az eltérő hozzáállások ütközése adja a helyzetek bizarr komikumát.
A hipochondria valójában a lélek zavart működése. Az egyén kényszeresen foglalkozik saját egészségi állapotával, a szervezetében fellépő kóros elváltozásokat, betegségeket, keresi, a feltételezett betegségek szomatikus tüneteit észlelni is véli magán. Súlyosabb esetekben a hipochondriában szenvedő beteg állandó orvosi felügyeletre és folyamatos gondoskodásra tart igényt, noha voltaképpen egészséges és képes volna ellátni önmagát, de kényszeres tudatállapotáról lemondani képtelen. Egyes elméletek szerint a hipochondria a lelki elhárítás egyik megnyilvánulási formája, amelynek segítségével az egyén igyekszik elkerülni, tudatából kizárni a szorongató lelki problémákat.
Egy jómódú, sikeres ember mitől lesz lelki beteg? A gazdagság nem gyógyír minden bajra? Talán ezt a szerző által rejtetten feltett kérdést lehetett volna kibontani a darab bábszínházi előadásában. Ehelyett külsőségek és bohóctréfák bizarr özönét kaptuk a nyakunkba.
A sikeres szerző, Molière, talán maga is küzdött hasonló problémával. Úgy próbált megszabadulni tőle, hogy vérbeli bohócként kinevette és kinevettette a problémát. Életének talán legismertebb momentuma az az utolsó pillanat, amikor a Képzelt beteg (Le Malade imaginaire) előadása közben a színpadon összeesett, majd néhány órával később saját otthonában elhunyt. Az utolsó kenetet nem vehette magához, mert két pap is visszautasította a hívását, és a halál nem várta meg a harmadikat.
A hipochondriát manapság egy nehezen kezelhető betegségnek tartják, többnyire pszichoterápiával és viselkedés terápiával próbálják gyógyítani. Molière korában azonban nem értették, kinevették. A szerző minden komikumot a legvégsőkig kiélezett, sötét és éles kontúrral vette körül ragyogó poénjait, míg szinte már ijesztően abszurddá vált a kacagtatónak szánt komédia.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése