A kiállítás másfél óra alatt bejárható, de napokig nem feledhető. Újra és újra felbukkan valami az elmében, valami nyugtalanító vágy, az összehasonlítás vágya. Más érdekelte a középkori embert, más tetszett neki, más alapokon nyugodott kultúrája. Egyszerre tetszik és lenyűgöz, de egyszerre tart magától távol.
Paul Rubens: Brigida Spinola-Doria képmása, 1606, Washington, National Gallery of Art; Samuel H. Kress Collection © Washington, Courtesy National Gallery of Art |
Döbbenetes összehasonlításra maga kiállítás is alkalmat nyújt. A jóslat kinyilatkoztatása című hatalmas képét a korban divatos óriási faliszőnyeg készítéséhez festette Rubens. A kép előtérben egy hatalmas bika teste hever, friss mája a jós előtt. Anyaga gyapjú és selyem, arany és ezüstszálakkal. A korszakban népszerű volt a motívum, a mesterek többször is leszőtték. A faliszőnyeg a festmény tükörképe, színvilága halvány pasztell, újkorában talán ugyanolyan színes lehetett, mint a festmény. Másként öregszik egy textil és egy olajkép. A textil világosodik, az olajkép sötétedik. Hát erről szőnyeg-remekműről szívesen meghallgattam volna egy előadást.
A jóslat kinyilatkoztatása, Decius Mus sorozat. Falikárpit. (Madrid, Palacio Real) |
A múzeum shopban a bejárat közelébe tették a Rubens motívumos ajándéktárgyakat és ez újabb sokkoló összehasonlításra ad lehetőséget, döbbenetes hatást kelt. Van valami tekintélyromboló abban, hogy egy spanyol infánsnő arcképe lekerül az örökkévalóság faláról és hordozhatóvá, moshatóvá válik. Póló és szatyor oldaláról pillant felénk nyilvánvaló rosszallással. Hát hova jut így a világ?
Felirat hozzáadása |
Az alábbi linken bővebb ismertető a kiállításról:
https://revizoronline.com/hu/cikk/8155/rubens-van-dyck-es-a-flamand-festeszet-fenykora-szepmuveszeti-muzeum/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése