Krasznahorkai László: Az ellenállás melankóliája

Magvető Kiadó, Budapest, 1989

Pompás írásmű, nem is mondok egyebet róla, inkább ide jegyzetelek néhány emlékezetes részt a regényből.


102.o. ... szüntelenül végrehajtja, ami ráosztatott - akár egy hulló esőcsepp, ha felhőjét elereszti.

129.o. Én ... szédülök és ... unatkozom, mint mindenki más, akinek sikerült megszabadulnia attól a téveszmétől, hogy a fölépülésnek és a lerombolásnak ebben a gyötrelmes körforgásában  egy határozott terv volna sejthető ...

144.o. Temperálás - hangszerhangolási probléma. Werckmeister  csupán az oktávok pontos távolságát megőrizve a tizenkét félhang univerzumát tizenkét egyenlő részre osztotta fel, és ez "épp a velejénél hamis".

178.o. Kénytelen volt mindent a másik szemével nézni, kénytelen volt folyton követni Eszter úr tekintetét és látni egyre tehetetlenebbül, hogy az, bármerre pillant, nem az ő felszabadító meggyőződésének, hanem rendre saját komor ítéleteinek bizonyítékaira lel.

232.o.  "Visszavonom a gondolkodást ... a magam részéről, mint halálos balgaságot az összes szabad és világos gondolatot visszavonom, megtagadom az ész további használatát, s ettől a pillanattól fogva  csak az erről való lemondás kifejezhetetlen örömére szorítkozom." csak erre, ismételte meg Eszter...

349.o. ...amint belekóstolt a "szomorú sorsra jutott Pflaumnénak" ebbe a rafinált készítményébe, a rumba áztatott gyümölcs "enyhén húzós fanyarával" együtt - egy szinte özönvíz előtti esti látogatást idézvén benne föl - rögtön szétfutott szájában a győzelem íze is, a diadalé, amelynek mind ez ideig csak rövid tudomásulvételére szorítkozhatott, ma viszont végre át is adhatta magát neki, hisz itt áll előtte, helyezkedett el kényelmesen hatalmas íróasztala mögött, egy egész délelőtt, midőn más dolga sincs, mint kiskanalával az üveg fölé hajolva, hogy el ne csöppenjen a leve, egyet-egyet kiemelni s elropogtatni a meggyből és elmerülve a megszerzett hatalom zavartalan élvezetében, föleleveníteni a hozzávezető út döntő állomásait.

Közel az emberekhez

Egy bódé-romot talán elbontanak....

Az Óbuda újságban megjelent egy e-mail cím, kozelazemberekhez@obuda.hu, melyen  zavaró, kellemetlen, elhanyagolt, Óbudához méltatlan helyek bejelenthetők. Régóta bántotta a szememet a Bécsi út-Fehéregyházi út sarkán, a buszmegállóban álló lepusztult állapotú bódé, melyben felgyűlt a szemét és illegális illemhelyként is használták. A bódé állapota az ún. "broken Windows-hatás" következtében  az egész útszakaszra kihatott: a primitív kocsmabódéra és a dohányboltra, valamint a BKK buszmegállójára. Az otthagyott kávéspoharak és "kétdekás" üvegek, a sarkokban vizeletfoltok, a kiürítetlen szemetesekben kutakodó hajléktalanok mindennapos látványt nyújtottak. Az egész járda ragadt a mocsoktól.

Júliusban írtam erre az e-mail címre.

Nem történt változás.

Illetve mégis, és ezen nagyon meglepődtem.

Egy végzést kaptam. A Polgármesteri Hivatal Elsőfokú Építési Hatósága arról értesített, hogy a Minerva Térinformatikai Rendszer segítségével kiderítették, a bódé-rom a Fővárosi Önkormányzat tulajdona. Ezért aztán az építésrendészeti ügyet átteszik a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező Budapest Főváros Kormányhivatala I. kerületi Hivatala Építésügyi és Örökségvédelmi Osztály, Építésfelügyeleti Osztály részére. Ügyszám, jegyző stb.

Kíváncsian várom a fejleményeket.

Vasárnap délután

Lazítok és közben Ruzsa Magdi dalait hallgatom. Micsoda hang! Szeretem, jó őt hallgatni.
( Április, Még azt mondják, Most élsz, Lassan kocsis ) Megborzongat néha.

Péterfy Borit is szeretem. A Dunántúli sláger címmel énekelt  Tom Waits: Yesterday is here dalát több előadótól is meghallgatom.

Jön Kispál, Quimby, majd Boros Misi és az Omega.

Csodás, hogy ezt megengedhetem magamnak!

Egészségemre!