Mari és a menekültek (novella)

Mari egyedül élt kis lakásában egy Józsefvárosi ház második emeletén. Egyik este fél nyolckor mint rendesen, kényelmes köntösbe öltözötten letelepedett a tévé elé és maga elé húzta a tálcát, amelyen  egy tányérban a vacsorája gőzölgött.

Egyszer csak csengettek.

Amikor kinyitotta a gangra nyíló ajtót, döbbenten látta, hogy rég nem látott Árpi bácsikája áll a küszöb előtt, vállára terített pokrócban. Árpi bácsi mellett Kriszta, a lánya, Rozika ángyi és az ikrek álltak füstszagúan és tépett ruhában.
- Földönfutók lettünk, leégett a házunk, Marikám! Odalett mindenünk! És képzeld, a tűz a szomszédok házaira is átterjedt, az egész falu megsemmisült! Segíts rajtunk! - sírta el magát  Árpi bácsi és Mari vállára borult. Ekkor Mari kinézett Árpi bácsi válla felett. A gangon emberek álltak, egészen a lépcsőig. Füstszag terjengett, kormos arcok meredtek rá a fejekre húzott pokrócok alól. Mari szíve összefacsarodott. Az emberek türelmetlenül toporogtak, egy pokróc alól csecsemő sírdogálás hallatszott.
Mari a döbbenetéből szólni sem tudott, majd így szólt: - Tessék bejönni, Árpi bácsi! - maga pedig kilépett a gangra, hogy lássa az embereket. A háta mögött betódult Árpi bácsi és családja, nyomukban néhány ismeretlen.
- Hé, várjanak csak, maguk kicsodák?
- Mi is menekültek vagyunk, hiszen mindenünk odalett. Nem tagadhatja meg tőlünk a segítséget! Új életet szeretnénk kezdeni a itt a fővárosban. Csupáncsak négy picurka esztendőig kérnénk az ön támogatását!
E rövid szóváltás alatt ismeretlen asszonyok és gyermekek kerültek az ajtón belülre. Mari visszalépett a lakás kicsiny előterébe és megpróbálta becsukni az ajtót. Nehezen ment, mivel még hárman szerettek volna benyomakodni. Amikor becsukódott  az ajtó, Mari kulcsra zárta. Felzaklatva dőlt a falnak. A lakás minden pontján állt, ült, gubbasztott valaki. Csak az ikrek találták fel magukat: éppen a szájukat törülték pulóverük ujjába az üres vacsorás tálca mellett ülve.
- Mi lesz most, Árpi bácsi?
- Marikám, ne aggódj, mi már három év alatt biztosan integrálódunk a fővárosban. De lehet, hogy még hamarabb is...
A gangról ütemes skandálás hangzott fel:  "Mari, engedj be! Mari, engedj be!"
A zajokra oly érzékeny szomszédok ki sem néztek, az ablakok egymás után sötétültek el.

Mari felnyögött a tehetetlenségtől. Ekkor érezte, hogy valami meleg folyik végig a kezén.
A vacsorája volt, mely kifolyt a megbillent tányérból.
A tévében már az időjárás jelentést adták. Átaludta a menekültekről szóló híreket.
xxx 
----------------------------------------------------------------------


A novella után még valamit el szeretnék mondani:

Kislányokként sokat játszottuk egy körjátékot. Körbe álltunk és ütemes taps mellett ezt énekeltük:

"Ajtó ablak nyitva van, bejöhet akárki

és egy nagyot dobban, bejön Zsuzsi néni.

Hej Zsuzsi néni, maga csúnya néni

Éjjel nappal holdvilágnál

almát akar lopni"

Ez a dalocska jár a fejemben, csak éppenséggel másik változatban az újkori népvándorlás (honfoglalás?) kapcsán:

"Európa nyitva van, bejöhet akárki...."

Tegnap meg érdekes párbeszéd zajlott köztem és egy ismerősöm között. Akkor történt, amikor a hegy arra várt, hogy elkezdjünk felmászni rá egy ösvényen  a nordic walking botjainkkal. Míg gyűlt a társaság, a migránsokról beszélgettünk.

- Mint Buda várát annak idején a törökök, úgy fogják elfoglalni Európát. - jegyezte meg valaki.

Megütöttek ezek a szavak, mert hetek óta ez járt az én fejemben is. "Mint Buda várát annak idején" pontosan ezek a szavak keringtek a fejemben és ezek szerint nem vagyok egyedül vele.

Nekünk, magyaroknak van egy történelmi tapasztalatunk, mi már megégettük magunkat, amikor a muzulmánok kultúráját a bőrünkön érezhettük.

Csak besétáltak a várba, mint akik nézelődnek. Aztán adott jelre lefegyverezték az őrséget és Buda vér nélkül, csellel került a török kezére. Aztán vitték a magyar gyerekeket janicsárnak. Hát most visszakapjuk az elrabolt gyerekeinket: állítólag nyolcezer, más adatok szerint háromezer, elhagyott  muzulmán, többségükben afgán fiatalkorú él Magyarországon.

Történelmi hagyományaink mások, mint a németeké, franciáké, hollandoké. Mi harcoltunk, jobban mondva őseink harcoltak a török ellen, mégis megszálltak százötven évre. Az oroszok "csak" negyven évig ültek a nyakunkon. Nem felejtettük el egyik megszállást sem.

Emlékszünk rá, minden magyar emlékszik.

- Ezért volt visszatetsző számomra a "keleti nyitás" politikája. 
- Emiatt nem tudok lelkesedni azért, ha Szigetvár mellett a lelkes régészek  nagy Szulejmán sírját kutatják.

Érdekel a muzulmán kultúra, vizsgáztam a Koránból, tanultam arabul. Mégis azt érzem, amit Petőfi a zordon kárpátokkal kapcsolatban érzett AZ ALFÖLD című versében. "Tán csodállak, ámde nem szeretlek, S képzetem hegyvölgyedet nem járja."

 Európa nyitva van, mint annak idején Buda vára.

 

Képmelléklet: Wikipedia, Török hódoltság Magyarországon.

A magyar méz világhírű???????

A magyar méz világhírű! lelkes felkiáltással zárta riportját a királyi TV1 tudósítója. Tapasztalataim szerint ez igen messze áll a valóságtól, ugyanis az utóbbi két évben kétszer is sikerült rossz mézet vennem.

Az egyiket egy ráckevei kirakodó vásárban saját akácmézét áruló méhésztől vásároltam. Néhány nap elteltével a méz felszíne habossá vált, majd elindult kifelé az üvegből. Elképedtem e furcsa jelenség láttán és a méhész ellen azonnal panaszt akartam tenni. A gyerekeim lebeszéltek róla.

A másik világhírű akácmézet egy szarvasi szupermarketben vásároltam tavaly nyáron. (450gr, dátum: 03.06.2014. Szvák Szabolcs méhész) Akkor eltettem a kamrába, nem nyitottam ki az üveget. Idén márciusban elővettem és azt tapasztaltam, hogy megfehéredett. A színe olyan lett mint a disznózsír, állaga kőkemény, mézre nem is hasonlít. Elkezdtük használni a fehér kásás dolgot, mivel méz íze volt. Aztán a nyár folyamán megerjedt, vagy mi lett vele, nem tudom, de ennek is vékony habcsík lett a tetején és szusszant az üveg, amikor kinyitottam. Lassanként elhasználtuk a savanykássá vált "világhírű" mézet mert nem két fillérbe, hanem 1100 forintba került.

Régebben jók voltak a mézek, talán világhírűek is. Ma azonban más a helyzet. A jó mézeknek vége. Érdekes, hogy a világhír ezt nem vette észre. Lehetséges, hogy az a méz lett híres, amelyik világgá ment, az itthon maradónak pedig nem kell a hírnév. Következtetés: ha jó mézet akarunk, vásároljunk külföldön.

Kis adalék:

"HONI HONEY

A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) az egyik jelentős mézforgalmazó cég raktárában lefoglalt 20, azaz húsz tonna hamisított mézet. A Magyar Nemzet kérdésére ismertették, hogy a hamisítók ilyenkor a mézbe a trópusokról származó növényekből – cukornádból, kukoricából, cirokból vagy kölesből – készült folyékony elegyet kevernek. Hozzátették azt is, hogy a korábbi évek esetei alapján és az eddigi adataik szerint az így hamisított termékek nem okoztak egészségkárosodást, és ez a hamis méz is csak cukrász- és édességipari termékekbe került volna. A Nébih egyelőre nem tesz feljelentést, miután úgy vélik, hogy a büntető törvénykönyvben nincs erre vonatkozó jogszabály. Vajon mit kellene még a mézbe keverni, hogy olyan egészségkárosodási sorozat alakuljon ki, melyet követően kellő szigorral jár majd el a hatóság? Egyáltalán szükséges-e a termékbe a valódi méz?

Ladányi András

Élet és Irodalom, LX. évfolyam, 45. szám, 2016. november 11."