Márc.12-14 Miskolc.
Az egyik napon napsugaras tavaszi madárdallal kísérve, a másikon sűrű hóesésben caplatunk Barbival a "láthatatlan tanszékre" a Dudujka-völgybe. A mi tanszékünk felé ugyanis nem mutat semmilyen útjelző tábla. Utunk a Kiskőkötő utca mellett vezet el. Honnan kaphatta ez az utca a nevét?
Ezúttal társadalomelméletet és kutatásmódszertant hallgatunk, majd antropológiatörténetet. Ez utóbbin különös módon mesterképzéses hallgatók is részt vettek. Fiatal, csinos előadónk torokfájósan, kicsit köhécselve beszélt. Brilliáns tudású nő. Egésznapos előadásában többek között a feminista antropológia kialakulását, fejlődését, legfrissebb irányzatait is megismertette velünk. A kultúra és a társadalom felfogása női szemmel egészen más, mint férfi szemmel. Azt próbálják megérteni az antropológiának ezen a területén dolgozó kutatók, hogy mi az oka nők egyetemes alárendeltségének? A kiosztott szerepek nem függenek az ember nemétől, azokat a szocializáció útján szerezzük meg. Mégis a férfi társadalmi szerepe magasabb presztizsű, mint a nőé. Talán azért, mert a nő természetközeli, "testbezárt" lény, a természet útján válik nővé, míg a férfi férfivá válását kulturálisnak tekintik. Többnyire férfi istenek felelősek a kultúráért, a női istenek pedig általában a termékenységért. A férfi öngyilkosság gyakori oka a státuszvesztés, míg a nőknél inkább a testrész elvesztése. A férfiak szerint az ősi társadalmakban a vadászat volt az igazán hasznos emberi tevékenység. A legújabb kutatások azonban azt bizonyították, hogy a gyűjtögetésből szerzett élelmiszer adta az elfogyasztott táplálék nagyobbik hányadát, a vadászatból szerzett hús csak kiegészítésül szolgált. Kulturálisan újratermelt nemi különbségekről van szó tehát, és a kérdés az, hogy kinek az érdeke ennek a rendszernek a fenntartása?
Véleményem szerint máshogy kellene feltenni a kérdést.
Mi az oka annak, hogy a nők fenntartják ezt a rendszert? Ugyanis a fiúkat is és a lányokat is nők nevelik fel.
A szünetben fiatal társaim azt tárgyalták, hogyan lehet majd munkát találni antropológus diplomával? Heten morzsolódtak le idáig a csoportból, egy fiú például átment történelem szakra. Grafikusként szeretne dolgozni egy másik társunk, Niki, aki tényleg ügyesen rajzol. A csoportos terepgyakorlat is állandó téma a beszélgetésekben, ugyanis májusban négy napos cenzus felmérést végzünk Lyukóbányán.
Legközelebb áprilisban jövök megint Miskolcra.
Az egyik napon napsugaras tavaszi madárdallal kísérve, a másikon sűrű hóesésben caplatunk Barbival a "láthatatlan tanszékre" a Dudujka-völgybe. A mi tanszékünk felé ugyanis nem mutat semmilyen útjelző tábla. Utunk a Kiskőkötő utca mellett vezet el. Honnan kaphatta ez az utca a nevét?
Ezúttal társadalomelméletet és kutatásmódszertant hallgatunk, majd antropológiatörténetet. Ez utóbbin különös módon mesterképzéses hallgatók is részt vettek. Fiatal, csinos előadónk torokfájósan, kicsit köhécselve beszélt. Brilliáns tudású nő. Egésznapos előadásában többek között a feminista antropológia kialakulását, fejlődését, legfrissebb irányzatait is megismertette velünk. A kultúra és a társadalom felfogása női szemmel egészen más, mint férfi szemmel. Azt próbálják megérteni az antropológiának ezen a területén dolgozó kutatók, hogy mi az oka nők egyetemes alárendeltségének? A kiosztott szerepek nem függenek az ember nemétől, azokat a szocializáció útján szerezzük meg. Mégis a férfi társadalmi szerepe magasabb presztizsű, mint a nőé. Talán azért, mert a nő természetközeli, "testbezárt" lény, a természet útján válik nővé, míg a férfi férfivá válását kulturálisnak tekintik. Többnyire férfi istenek felelősek a kultúráért, a női istenek pedig általában a termékenységért. A férfi öngyilkosság gyakori oka a státuszvesztés, míg a nőknél inkább a testrész elvesztése. A férfiak szerint az ősi társadalmakban a vadászat volt az igazán hasznos emberi tevékenység. A legújabb kutatások azonban azt bizonyították, hogy a gyűjtögetésből szerzett élelmiszer adta az elfogyasztott táplálék nagyobbik hányadát, a vadászatból szerzett hús csak kiegészítésül szolgált. Kulturálisan újratermelt nemi különbségekről van szó tehát, és a kérdés az, hogy kinek az érdeke ennek a rendszernek a fenntartása?
Véleményem szerint máshogy kellene feltenni a kérdést.
Mi az oka annak, hogy a nők fenntartják ezt a rendszert? Ugyanis a fiúkat is és a lányokat is nők nevelik fel.
A szünetben fiatal társaim azt tárgyalták, hogyan lehet majd munkát találni antropológus diplomával? Heten morzsolódtak le idáig a csoportból, egy fiú például átment történelem szakra. Grafikusként szeretne dolgozni egy másik társunk, Niki, aki tényleg ügyesen rajzol. A csoportos terepgyakorlat is állandó téma a beszélgetésekben, ugyanis májusban négy napos cenzus felmérést végzünk Lyukóbányán.
Legközelebb áprilisban jövök megint Miskolcra.
