MNG - Korniss kiállítás

  Remek kiállítás, legszívesebben újból megnézném.

Laokón csoport

Juhász és pulija  a pusztában

Ajándéktárgyak a múzeum boltban:

Kulcstartó

Mágneses könyvjelző

Csokipapír: Tücsöklakodalom.

Corvinák Budán

A Corvina könyvtár budai műhelye. 

Kiállítás az Országos Széchenyi Könyvtárban.

2018.11.06-2019.02.09.

Corvina Virtualis

A Corvinákat a kiállítás bezárása előtt pár nappal sikerült megnéznem. 10 órakor érkeztem és délután fél ötkor távoztam. A három félhomályos terem annyi látnivalót kínált, hogy mire mindent végig néztem, jócskán eltelt az idő. 

Nagy élmény volt. A kiállítás nem a könyvek tartalmáról beszélt, hanem könyvekről, mint tárgyakról. Tárgyakról melyekre rárakódott a történelem. 

A könyvgyűjtés Mátyás királyi hobbija volt. Vagyonokat költött rájuk, akár az orosz cári család a Faberge tojásokra. A könyvek között sétálva oda tudtam képzelni magam abba a szobába,, ahol a kétezer könyv egymáson fekve várta, hogy a király felüsse őket. Kedvencem lett Beatrice imakönyve, (amelyik ott sem volt valójában) a légiesen finom díszítése miatt. Bár a könyvek a király tulajdonát képezték, az alkotóikról szólt mindahány. A névtelen másolókról, akik munkája túlélte a századokat.

Vásároltam egy képeslapot a könyvtár szinte üresen kongó ajándékboltjában: A Hieronymus-Corvina címlapját,  – A mű Szent Jeromos Szent Pál leveleihez írt magyarázatait tartalmazza  (Kézirattár, Cod. Lat. 347, f. 1r.) 

Mivel nem készítettem fotókat, néhány linket mellékelek illusztrációként:

Nádasdi Szabó Zoltán blogja:    Mátyás király és az ő Corvinái.

Csapodiné Gárdonyi Klára: Humanista kódexek nyomában

Mátyás címere:

Katonadalok, 1918.

Bartókék Bécsben - Katonadalok, 1918. KONCERT A ZENEAKADÉMIA NAGYTERMÉBEN. 2018.október 7.

  


A koncerten elhangzottak Bartók Béla, Kodály Zoltán és Kodály Zoltánné Sándor Emma népzenei feldolgozásai, kiegészítve a Kárpát-medencei nemzetiségek hagyományos népzenéjének legszebb darabjaival. 

A koncert előzménye az az 1918 januárjában megtartott bécsi koncert volt, amelyen az Osztrák–Magyar Monarchia népeinek régi és újabb katonadalait mutatták be. Az előadás magyar nyelvű részének színpadra állításában Bartók oroszlánrészt vállalt – maga is fellépett –, és Kodályt is bevonta a munkába. A nagy sikerre való tekintettel került volna sor a koncert budapesti megismétlésére, ezúttal további, az akkori Magyarországon élő nemzetiségek zenei anyagával kibővítve, ugyancsak Bartók Béla szerkesztésében. A történelem azonban közbe szolt, az ismétlés elmaradt. Száz év múltán elérkezett az idő, hogy – a kerek évfordulón visszaemlékezve – a Bartók által tervezett hangverseny megvalósulhasson.

A fellépő művészek voltak:

Agócs Gergely (ének, fujara), Balogh Kálmán (cimbalom), Borbély László, Czébely Bea, Lénárt Ágota, Pfeiffer Gyula (zongora), Kelemen Barnabás, Kelemen Gáspár (hegedű), Kiss B. Atilla (tenor), Hideg Anna (Ördöngösfüzes, Erdély – ének), Lengyel László Türei (Kalotaszeg, Erdély – ének), Navratil Andrea, Pál Eszter, Sőregi Anna (ének), Szabó Péter (cselló)

Közreműködtek a Szent Efrém Férfikar  és a  Magyar Állami Népi Együttes zenekara Pál István „Szalonna” vezetésével.

 

A koncert felkavaró élmény és óriási siker volt. Az előadást a színpad hátterében első világháborús fekete-fehér fotók vetítése kísérte. A lövészárokban szenvedő szegény honvédek életéből ennyi maradt meg - fotók. No, meg a katonadalok, melyeket valamikor a honvédek is énekeltek. Utósló mozzanatként a közönség is elénekelte ezeket.  A jegy mellé kapott műsorfüzetben azon dalok kottái szerepeltek, melyeket minden magyar ember jól ismer, úgymint : Fiumei kikötőben, Százados úr ha felül a lovára, Fütyül a masina, Kimegyek a doberdói harctérre és így tovább. Ez az éneklés megindított mindenkit. A legmélyebb érzelmekre ható hangversenyt éltem át.